[ Pobierz całość w formacie PDF ]
családjának meg voltak a maga saját problémái. Senki sem akart nekik házat eladni. De
Abbie-nek nem okozott gondot, hogy a tulajdonukba engedjen át egy házat, elvégre Qk is
emberek volta; legalábbis a törvény ezt állította.
Felkapcsolta a villanyt a nappaliban és a konyhában, hogy sárgás fényükkel elqzzék az
éjszakát. Charlesnak nem tetszett, hogy egyedül találkozik az ügyfelekkel, ráadásul éjszaka,
de Abbie tudta, hogy semmit sem lehet eladni, ha a vevQ azt hiszi, hogy nem bízol benne,
vagy nem kedveled. Így hát most egyedül várakozott a mesterséges fényben, és próbált minél
kevesebbet gondolni a régi babonákra. A bizalom legnagyobb jeleként semmilyen védelmet
nem viselt magán.
Pontosan tíz órakor megszólalt a csengQ. Nem hallotta semmiféle autó zaját.
Abbie a legfényesebb hivatásos mosolyával az arcán nyitott ajtót. Nem esett nehezére
megtartania a mosolyt, hiszen teljesen úgy néztek ki az ajtó elQtt állók, mint egy átlagos
rendes család. Mr. És Mrs. Channing egy fiatal csinos pár volt. A férfi jóval magasabb volt,
mint 180 centi, sqrq gesztenyeszín haja és tiszta kék szeme volt. A szQke nQ épp csak egy
kicsivel volt alacsonyabb. Viszont egyikük sem mosolygott vissza, csak a fiú, aki úgy
tizennégy éves lehetett és az apja gesztenyeszín haját örökölte, de a szeme nem kék volt,
hanem sötétbarna. Abbie képtelen volt elfordítani a tekintetét attól a szempártól. Még soha
nem látott ennyire tökéletes színq szemeket, ilyen szinte kézzelfogható, tiszta barnaságot,
amibe csak belezuhanni lehet& Egy kéz kapta el, és segített neki megQrizni az egyensúlyát. A
fiú volt az, aki megérintette, de nem nézett Abbie szemébe.
Mindhárman megálltak a küszöbnél, és vártak, miközben Abbie tartotta nekik az ajtót.
Végül beinvitálta Qket.
- Kérem, jöjjenek csak be.
Jól láthatóan megkönnyebbültek, és a fiúval az élen beléptek.
Abbie ismét rájuk mosolygott, majd kezet nyújtott Mr. Channingnak.
- Örülök, hogy megismerhetem, Mr. Channing.
A három vendég egymásra nézett, majd udvariasan nevettek.
- Nem én vagyok Channing, szólítson Ricknek. Mondta a férfi.
- Ó, természetesen. Abbie próbálta túltenni magát zavarán, miközben a nQ egyszerqen
csak Isabel -ként mutatta be magát.
Így már csak egyetlen ügyfél maradt hátra kizárásos alapon. Abbie mosolyogva nyújtott
neki kezet.
- Mr. Channing.
A fiúnak meglepQen erQteljes kézszorítása volt.
- MegtisztelQ, hogy megismerhetem önt, Ms. McDonnell. És kérem, szólítson csak
egyszerqen Channingnak.
- Persze, ahogy kívánja, Channing, de ez esetben magának is Abbie-nek kell szólítania
engem.
37
- Akkor hát Abbie, láthatnánk a házat? Az arckifejezése olyan Qszinte és nyílt volt, olyan
felnQttes. MeglehetQsen feszéjezQ volt egy tizennégy éves fiú szemében ekkora intelligenciát
és magabiztosságot látni.
- Sokkal idQsebb vagyok, mint amilyennek látszom, Abbie. Mondta.
- Igen, sajnálom, nem akartam bámulni.
- Semmi gond. Inkább bámuljon, mint hogy ne legyen hajlandó látni bennünket.
- Igen, nos, had vezessem körbe önöket a házban. Abbie leoltotta a lámpákat, és
megmutatta a tetQablakon át bevilágító holdfényt. A tégla kandalló váratlan siker volt.
Valamiért Abbie azt gondolta, hogy a vámpírok nem kedvelik a tüzet.
Felkapcsolta a villanyt, és megmutatta a hálókat és a fürdQszobákat. Lehet, hogy az ügyfelei
kitqnQen látnak a sötétben is, de Abbie nem hitte, hogy túl jó benyomást keltene, ha orra
bukna a sötétben.
A nQ, Isabel, körbefordult a fQ hálószobában.
- Ó, csodálatos dolgozószoba lehetne belQle.
- Mivel foglalkozik? ÉrdeklQdött Abbie.
Az asszony visszafordult.
- Mqvész vagyok, fQleg olajfestéket használok.
- Mindig is szerettem volna, ha van tehetségem a festéshez, de sajnos még csak rajzolni sem
tudok. Mondta Abbie.
Úgy tqnt a nQ meg sem hallotta. Abbie már rég megtanulta, hogy ne akarjon beszélgetni, ha
az ügyfél nem akarja, ezért viszonylagos csendben járták végig a házat.
Volt egy pont a fQ fürdQszobában, amikor mindhármuknak be kellett zsúfolódniuk mellé,
hogy mindent jól láthassanak, és Abbie fordultában nekiütközött a férfinak. Hátra tántorodott,
mintha megütötték volna, és mikor a majdnem-félelmét palástolni akarván hátrafordult, kis
híján elakadt a lélegzete. Volt tükörképük. Pont olyan tisztán látta Qket a tükörben, mint
önmagát. Gyorsan túltette magát a megrázkódtatáson, és folytatta tovább a kalauzolást, de
tudta, hogy Channing észrevette. A különös mosolya mindent elárult.
Mivel látta a tükörképüket, Abbie jóval részletesebben mutatta be a konyhát, mint tervezte.
Végül is, ha az egyik mítosz valótlan volt, talán a többi is az; talán még enni is képesek.
A pincét hagyta utoljára, ahogyan a többi házban is szokta. Levezette Qket a lépcsQn, és
megragadta a kapcsoló láncát, de addig nem kapcsolta fel a villanyt, amíg azt nem hallotta,
hogy már mindhárman köréje gyqltek.
- Látni fogják, hogy egyáltalán nincsenek ablakok. Teljes zavartalanságban tartózkodhatnak
itt lent.
Nem tette hozzá, hogy ide biztosan nem fog besütni a nap, mert a tükör ügy után már nem
volt benne biztos, hogy ez ide illQ lenne-e.
Channing lágy, mély hangon szólt a bársonyos sötétségben.
- Nagyon is megfelelQ.
Nem épp zabolátlan lelkesedéssel mondta ezt, de ennek ellenére Abbie minden tQle telhetQt
megtett. Meghúzta a láncolt, és a villanykörte fényénél megmutatta nekik a vízmelegítQt és a
szivattyút.
- A mosógép és a szárító csatlakozói is mind be vannak építve, már csak a gép hiányzik
hozzájuk.
Channing bólintott.
- Nagyon jó.
- Szeretnék, ha magukra hagynám néhány percre, hogy megbeszélhessék a dolgokat?
- Igen, ha nem gond.
- Természetesen nem.
Abbie felsétált a lépcsQn, de az ajtót nyitva hagyta. A nappaliba ment, hogy az ügyfelei
biztosak lehessenek benne, hogy nem hallgatózik. Közben azon tqnQdött, hogy a szomszédok
38
mit szólnának, ha vámpírok költöznének melléjük, de ez már nem tartozott rá; az Q feladata
csak annyi, hogy eladja a házat.
Nem hallotta Qket feljönni, mégis egyszercsak ott álltak a nappaliban. Torkában dobogó
szívvel nagyot nyelt, majd megszólalt.
- Hogyan határoztak a házról?
Channing a szemfogait kivillantva rámosolygott.
- Úgy gondolom, megvesszük.
Abbie Qszinte mosollyal az arcán feléjük indult, és kezet rázott velük.
- Mikor szeretnének beköltözni?
- Már a jövQ héten, ha lehetséges. Az elQleg már hónapok óta meg van, és a bank is készen
áll, hogy jóváhagyja a kölcsönt.
- Remek. Amint aláírásra kerülnek a szükséges papírok, a ház a maguké.
Isabel gyengéden végigsimított a falon.
- A mi házunk. Mondta.
Abbie rájuk mosolygott.
- Ha esetleg valamelyik barátjuk házat keresne, nyugodtan szóljanak nekem. Biztos vagyok
benne, hogy találok majd az igényeiknek megfelelQt.
Channing szélesen elvigyorodott, és hideg kezével megfogta Abbie kezét.
- Ebben nem kételkedem, Abbie, ebben nem kételkedem.
Végül is, mindenkinek szüksége van egy házra, amit a sajátjának mondhat. És Abbie
házakat adott el.
Calendine záloga
Ez a történet az elsQ regényem, a Nightseer világában játszódik. A kontinens, amelyen az
események zajlanak, ugyan mérföldekre van az elQbbi helyszínétQl, de mégis ugyanaz a világ,
ugyanazzal a mágiarendszerrel. Marion Zimmer Bradley annak idején nem akarta kiadni ezt
a történetet, mondván, hogy ez csak egy Tolkien utánzat, és hogy igazán jobban tenném, ha
békén hagynám a tündéket, de esetleg újra próbálkozhatok egy másik történettel. A következQ
próbálkozásra sikerült eladnom a Memories and Visions-nek (Emlékek és Látomások). Majd
elküldtem Ms. Bradley-nek a következQ novellám, amit Q örömmel meg is vett. Abban nem
voltak tündék.
A próféta egy öreg, a saját látomásaitól félQrült férfi volt. Egy sötét szilfa tövénél kuporgott.
Ujjait a kéregbe vájta, mintha az lenne a világ egyetlen stabil pontja, amelytQl senki el nem
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Tematy
- Home
- The Blake Boys 1 For the Love of the Game Rhonda Laurel
- Edmond Hamilton Valley of Creation
- Laurell K. Hamilton MD 03 Seduced By Moonlight
- Koncepcja powić…zania mózgu i umysśÂ‚u
- Morgan Sarah Przygoda na Karaibach
- H033. Marshall Paula Dynastia Dilhorne'ow 03 Maskarada mimo woli
- French Symmetry Structure and the Constitution of Objects
- Diana Palmer Men of the Hour 01 Night of Love
- Porwanej i sprzedanej powrót do piekśÂ‚a Forsyth Sarah
- Cartland Barbara Raj odnaleziony
- zanotowane.pl
- doc.pisz.pl
- pdf.pisz.pl
- bialaorchidea.pev.pl